Szingli naplók

Szingli naplók: Ne fuss tovább az elérhetetlen pasik után

A társkeresés buktatóiról és a pasikról, akik egyik percről a másikra eltűnnek már megosztottam a gondolataimat. Viszont az utóbbi években megfigyeltem magamon egy más jellegű jelenséget, méghozzá azt, hogy mindig olyan férfi után vágyakozom, akit nem kaphatok meg. Miután már többször is pórul jártam, úgy döntöttem, hogy a probléma mélyére nézek. 

Jön valaki, aki már az elején kijelenti, ő nem szeretne semmi komolyat, esetleg szeretne de nem veled. Te persze, nem vagy elrontója semmi jónak, belemész a laza kapcsolatba. Telnek a hetek és a srác még mindig csak jól érzi magát veled, de nem szeretne többet. Te viszont már fülig belezúgtál, házasságról ábrándozol, ismerős? Azt gondolod még nem osztod meg vele, hogy belőled előtörtek az érzelmek, miért rontanád el azt, ami jól működik? Végül újabb hetek elteltével tudtára adod, hogy te szeretnél szintet lépni a kapcsolatotokban, ám süket fülekre találsz. Ilyenkor kellene lelépni, feldolgozni és szépen elfelejteni a pasit. A gondok akkor kezdődnek, amikor te még mindig reménykedsz, még mindig csak adsz magadból és azt hiszed majd valamikor meggondolja magát és megkéri a kezedet. De hasonló séma működik akkor is, amikor kinézed magadnak a pasit a munkahelyeden és tudod, hogy van barátnője de te mégis róla álmodozol, hiszen egyszer majd csak szakítanak. A hasonló triviális esetek már csak fiatal koromban fordultak elő, azóta ezekről leszoktam. 

No, de mi lehet a megoldás arra, ha tényleg kapcsolatba kerültünk de nem olyanban, amilyenbe szeretnénk? Az interneten kutakodva sok hasznos pszichológiai cikkre bukkantam. Először tárjuk fel a probléma okát, ami lehet az, hogy gyerekkorodban elhagyott az édesapád és nem volt egy normális apa képed. Így mindig vágyakozol valaki olyan után, aki sosem volt a tiéd. Esetleg nincs jó kapcsolatod édesanyáddal, így tudat alatt félsz a valódi intimitástól. A felismerések után pedig lépjünk a gyógyulás útjára. 


Magamon azt látom, hogy kezdek belefáradni a haszontalan kapcsolatokba, hogy már unom saját magamat. Elég volt a sok csalódásból, hogy az álmok után mindig a jegygyűrű helyett inkább a pofonok jöttek. Persze nagyon könnyű álmodozni, nem kell tennünk semmit csak feküdni a kanapén és elképzelni azt, amit szeretnénk. Valami hasonlót olvastam az amerikai Cut oldalán is, ahol egy olvasói levélre válaszolt a pszichológus. Azt írta a szakértő, hogy valójában azért viselkedünk így, mert nem vagyunk eléggé kiéhezve az életre. Nem foglaljuk le magunkat, nem éljük fel energiáinkat a munkában. Vagy nincs egy olyan hobbink, amit szenvedéllyel szeretünk. Olyan tippeket ajánl, mint hogy vezessünk naplót a mindennapjainkról. Ezt általánosban csináltam és imádtam, lehet vissza kellene térni hozzá. További ötletként pedig azt fogalmazza meg ne fussunk az áhított férfi után, hanem váljunk mi is olyanná. Ők hisznek saját magukban, hogy ha belépnek egy szobába oda fényt és energiát visznek. Azt hiszem ezt a legnehezebb kivitelezni, mindenesetre ha a felsoroltak igazak ránk, hogy a munkánk untat, a hobbinkkal csak elvagyunk akkor érdemes kicsit elgondolkodnunk. Járjunk el edzeni, fárasszuk le a testünket, rengeteg jó home work out csatornát találunk a youtubon. A napsütéses napokon még akár futni is elmehetünk a szabadba. Nézzünk körül a munkaerő piacon, ízzitsuk fel kapcsolati rendszerünket, hátha be tudnak ajánlani egy olyan munkára, amit szívesen csinálnánk. Végül pedig azt ajánlja a válaszadó, hogy tartsuk meg magunknak varázsunkat, gondosan őrizgessük, ne herdáljuk el.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *